A festmény a természet nyers erejét ragadja meg, egy hegyi patakot, amely egy viharos égbolt alatt egyenetlen tájon zuhan. A művész mesterien használja a fény és az árnyék kölcsönhatását a jelenet drámájának kiemelésére; a víz, egy habos fehérség, élesen ellentétben áll a sötét, fenyegető felhőkkel, amelyek a felettük lebegnek. Szinte hallom a víz zúgását, és érzem a levegő hidegét.

A kompozíció dinamikus, a patakon lefelé, a sziklás sziklákon és a kis, rusztikus épületeken át a ködös távolba vonzza a tekintetet. A művész ecsetvonásai a mozgás és a textúra érzetét keltik, a sziklák durva felületeit és a víz turbulens áramlását közvetítik. A színpalettát a hideg tónusok dominálják, a zöld és barna árnyalatai kontrasztot adnak, hozzájárulva a jelenet általános hangulatához. A természet zabolátlan szépségének erőteljes ábrázolása.