A festmény lenyűgöző nézetet rögzít a Nagy Kék Forrásról, hipnotikus szín- és mélységmintáival. Az előtérben egy finom, aranybarna és lágy sárga árnyalatok kombinációja látható, ami az olvadt föld emlékét idézi, fokozatosan a forrás nyugalmas türkiz és kobaltkék színeibe átbillenve. A felmerülő gőz az atmoszférába kanyarodik, ködös fátylat hozva létre, ami csökkenti a föld és az ég közötti különbséget. A horizont felmelegített, halvány fényben van, ami a naplemente atmoszférikus romantikájára utal, nyugalmat adva a jelenetnek. Egy kis csoport alak, talán utazók vagy kalandorok, áll a középpontban, perspektívát adva e természeti csoda méretéhez, míg a távoli hegyek lágyan emelkednek, körvonaluk a távoli égbolttal keveredik.

A művész vízfesték használata megemeli táj éteri minőségét — a finom ecsetvonások és a folyékony mosások mozgás és élet érzetét keltik a terepen. A színek nem pusztán pigmentek az oldalon, hanem érzelmek, amik árnyalatokban nyilvánulnak meg, beszélve a néző képzeletéhez, meghívva őket, hogy megízleljék Yellowstone geotermikus csodáinak varázsát. A paletta könnyedsége levegős érzést teremt, sugallva, hogy a levegő át van itatva a források melegével, talán még a bugyborékoló víz és a suttogó szelek hangjaival telve. Ez a festmény nemcsak a természetben található harmónia festői ábrázolása, hanem felfogja a felfedezés szellemét is, amely a 19. századot jellemezte, egy olyan időszakot, amikor Amerika elkezdte értékelni a természeti tájait, megjelölve a természetvédelmi mozgalom kezdetét.