Ez a lebilincselő festmény egy békés vidéki jelenetet ragad meg az aratás idején, ahol a munkások egy fa árnyékában pihenve mélyednek el a betakarítás fizikai munkájában. Aranyló mezők terülnek el széles körben, az érett búza meleg sárga árnyalatok textúrázott tengerét alkotja, kontrasztot képezve a közeli fák sötét, hűvös zöldjével. A kompozíció a mozgalmas előtérből — ahol alakok dolgoznak a kévéknél és a búzarakások között — lassan a távoli, ködös kék és visszafogott zöld színekbe olvadó horizont felé vezeti a tekintetet, utalva a 16. századi termékeny vidékre.

A művész aprólékos ecsetvonásai élénken ábrázolják a föld és a gabona durva textúráját, a ruhák redőit, valamint az emberi mozgás szüneteit, kiegyensúlyozott ritmust adva ennek a mezőgazdasági életpillanatnak. A fény és árnyék finom átmenetei mélységet és térfogatot adnak, míg a földszíneket — főként okkereket és zöldet — használó paletta meleg, nosztalgikus ragyogással vonja be a vásznat. Érzelmileg a jelenet egyszerre idézi fel a fárasztó munkát és a csendes közösséget, melyet az évszakális munka teremt, meghívva a nézőt, hogy hallja az árpakalászok suttogását, a pihenő munkások morajlását és a falu távoli zsongását. Ez a mű nemcsak a mindennapi vidéki munka szépségét ünnepli, hanem a flamand reneszánsz művészet történelmi kontextusában helyezkedik el, mély tiszteletet tükrözve a természet, az emberi erőfeszítés és az évszakok változása iránt.