A festmény egy békés tájat ábrázol, amely nyugodt vonzerőt sugároz, amely vonzza a nézőt. Egy nagy, buján zöld fára terjed ki az előtérben, amelynek lombozata élénk zöld, éles kontrasztot teremt a lágy kékek és a meleg sárgák között az égen. A vaskos felhők lustán lebegnek a fejük fölött, sejtetve egy nyugodt délutánt, a fény lágyan megvilágítja a jelenetet. A távolban egy hatalmas földterület húzódik el a horizonton, ahol a finom színváltozások a különböző mezők vagy rétek változatosságát jelzik. A finom ecsetvonások hatékonyan közvetítik a fű textúráját és a fa kérgének bonyolult részleteit, minket a természet ölelésébe merítenek.

A közelben két figura sétál egy kanyargós úton, amely átkel a tájon; jelenlétük fokozza a méret érzését, arra hívva minket, hogy képzeljük el, hogy együtt sétálunk velük, érezzük a friss levegőt a bőrünkön. Az út, amely kanyargós, de vonzó, úgy tűnik, hogy a táj rejtett titkaihoz vezet minket. A vízparton az elágazások lágyan fénylenek, és a madár jelenléte egy kis életet ad a festői színpadhoz. A festmény érzelmi hatása abban rejlik, hogy képes felidézni a béke és a gondolkodás érzését, amely összhangban van a természetben eltöltött napok érzéseivel. Arra hív minket, hogy gondolkodjunk, és értékeljük az élet által kínált egyszerűbb, de mélyen szép pillanatokat.