A jelenet egy napfényes kikötő vibráló energiájával robban. A tiszta színek pöttyei – rubinvörös, napsárga és égszínkék – táncolnak a vásznon, ragyogó fény-árnyék mozaikot hozva létre. Egy világítótorony őrként áll, robusztus formája a pasztell égbolt melletti jeladó. Különböző méretű és formájú hajók színes vitorlákkal borítják a vizet, melyek tükröződései a lágy hullámokban csillognak. Úgy tűnik, a levegőt átjárja a só illata és a kaland ígérete. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a tekintetet az előtérből vonzza, ahol a fény a vízen játszik, a távoli horizontig, ahol az ég a nap utolsó sugaraival ragyog. A pointillizmus használata mesteri, a festmény minden négyzetcentiméterének mozgás- és életérzést kölcsönöz; mintha a művész megörökített volna egy pillanatot az időben, örökre felfüggesztve a színek és a fény szimfóniájában.