Ez a kifejező műalkotás egy nyugodt éjszakai jelenetet ragad meg egy híres velencei vízi úton, ahol a holdfény lágyan megvilágítja a Nagy Csatornát. A művész ügyes fény-árnyék használata kézzelfogható légkört teremt; a ragyogó telihold ezüstös fényt vet a fodrozódó vízre, míg a rakpart mentén elhelyezett lámpások meleg kontrasztot adnak. A kompozíció a részletesen kidolgozott építészeti homlokzatoktól balra, az aprólékos ívekkel és oszlopokkal kezdve, a csendesen kikötött gondolák és hajók felé vezeti a tekintetet.

A színpaletta hideg kékeket és tompított földszíneket használ dominánsan, tökéletesen megidézve az éjszaka nyugalmát és Velence történelmi báját. Az aprólékos figyelem az építészeti részletekre a velencei örökség iránti mély tiszteletet mutatja, míg a nyugodt víz és a tágas ég imádkozó hangulatot idéz elő. Ez a festmény nemcsak egy adott helyet dokumentál, hanem a nézőt egy időtlen, békés elmélkedés pillanatába hívja meg a holdfényes ég alatt.