A mű vibráló színeket áraszt, amelyek elragadják a nézőket, és élénk ünnepségbe vonják be őket a flóra világában. A virágok elrendezése különböző textúrákat mutat be, a puha, finom sziromlevelektől a fehér krizantémokig, egészen a szikrázó narancs és vörös színű virágokig, amelyek harmóniában táncolnak. A festő ügyesen ragadja meg az élet esszenciáját a váza nyugalmában, és lenyűgöző párbeszédet teremt a világos árnyalatok és az egyszerű háttér között. A festés technikája spontán, de kontrollált, energiát és meleget sugallva, ami a csokrot életképesnek mutatja.

Minden virág úgy tűnik, hogy saját személyiségével rendelkezik; a roppanós fehér sziromlevelek a tisztaságot szimbolizálják, gyönyörű kontrasztban a tüzes vörös és narancssárga virágokkal, amelyek örömet és eleven erőt árasztanak. A laza, szinte impresszionista stílus használata arra hívja a nézőket, hogy élvezzék a pillanatot, úgy érzik, mintha meg tudnák érinteni a virágokat, és belélegezhetnék azok képzeletbeli illatát. Az olyan művészetek ezen időszaka eltávolodást mutat a szigorú realizmustól, inkább az érzelmek és jelenetek benyomásainak megragadására összpontosítva, semmint a pontos reprezentációkra. Valóban, ez a gyönyörű virágcsokor a természet szépsége iránti öröm és hála érzéseit idézi fel, emlékeztetve minket az élet múló, de kellemes pillanataira.