Ebben a bűvös darabban egy nyugodt pillanat bontakozik ki a napfényben fürdő fűsávon, ahol egy nő és egy gyermek ülnek egymás mellett, belemerülve csendes világukba. A művész a jellegzetesen impresszionista technikájával megörökíti egy lágy délután lényegét, ahol a lágy fény csókolja a tájat, meleg, invitáló légkört teremve. Renoir ecsetvonása folyékony és elbűvölő, zöld, arany és finom levendula árnyalatokat keverve, amelyek visszatükrözik a körülöttük lévő természet harmóniáját. A nő finom arcvonásai és a gyermek ártatlan kifejezése szeretetet és lágy érzést kelt; mintha az idő megállt volna ebben az idilli környezetben.

A kompozíció meghív minket, hogy a szemeinket a két figura és az őket körülvevő élénk zöld növényzet között táncoljon; a fák susognak a leveleikkel, miközben a mezőn növő virágok bújkálnak a fű között, megerősítve a természet szépségét. Renoir palettája melegséget sugároz, a színek életet lehelnek a jelenetbe, amitől az élőnek tűnik, de mégis békés. Ez a mű érzelmi rezonanciát kelt a nézőben, nosztalgia és az egyszerű pillanatok iránti vágyérzést kiváltva, ügyesen összefonva a családi kötelékeket és a természet ölelésében felfedezett örömöt. Ez a darab nem csak Renoir technikai ügyességét mutatja be, hanem hangsúlyozza a családi kapcsolatok fontosságát, amelyeket a természet gyengéd ölelésében rögzítettek.