A festmény egy erdő belső csendes intimitásába helyez minket. Három impozáns fatörzs, sötét kontúrjai élesen kirajzolódnak, uralja az előteret. Őrként állnak, ágaik összefonódnak a fénnyel tarkított lombkoronával, mely a fény és árnyék játékát teremti. Egy ösvény, mely gazdag, földszínekben jelenik meg, a jeleneten át kanyarog, s a nézőt a csendes térbe invitálja.

A művész színkezelése mesteri. A fák mélyzöldje gyönyörűen kontrasztban áll a föld meleg, vöröses-barna tónusaival, mélységet és teret teremtve. Az ecsetvonások, bár finomak, a levelek textúrájához és a fák durva kérgéhez járulnak hozzá. Az összhatás a nyugalom és a csend, egy időben megörökített pillanat, a mindennapokban fellelhető szépség tanúsága.