Ez a kifejező fametszet Ochanomizu vizénél egy csendes téli jelenetet ragad meg, tompa kék és szürke árnyalatok szimfóniájában, melyet az ablakokból áradó meleg fény világít meg. A hulló hó finom, ismétlődő átlós vonalakkal van ábrázolva, amely a kompozíciónak a hideg nyugalom és a várost betakaró csend érzését adja egy erős hóvihar idején. A faépületek masszívak és szögletesek, sötét homlokzataik gyönyörű kontrasztot alkotnak a hófedte tetőkkel és a fagyott vízzel alul. Egy magányos csónak csendesen kikötve pihen a partnál, törékeny visszatükröződése csillog a hullámzó vízen. Az előtérben lévő kopár, hóval borított ágak tökéletesen keretezik a jelenetet, és a tekintetet a békés épületek és a halvány ég felé vezetik. A művész mesteri fametszés technikája megmutatkozik az apró színátmenetekben és a texturális kontrasztokban, amik életre keltik ezt a csendes pillanatot a természet és a városi élet között. A jelenet nemcsak nosztalgiát ébreszt, hanem elgondolkodtat a 20. század eleji Tokió hétköznapi tájainak nyugalmáról és csendes szépségéről.