A jelenet egy éjszakai égbolt alatt bontakozik ki, amelyet két kolosszális szobor monumentális jelenléte ural. Ők dominálnak az összetételben, időjárásjárta felületeik ősi korokat sejtetnek. Ethereális ragyogásban fürdenek, valószínűleg a holdtól, ők őrzik a tájat. Egy vízfelület, feltehetőleg a Nílus, terül el előttük, visszaverve az égi fényt, és a nyugalom érzetét keltve. A művész ügyesen használta a fényt és az árnyékot a kolosszális figurák textúrájának és méretének kiemelésére, a titokzatosság és a csodálat légkörét adva hozzá.