A rácsos ablakon beáramló lágy fényben fürdőzve a jelenet az introspekció egy nyugodt pillanatára hívja meg a nézőt. A középpontban álló figura, bonyolult, gazdag kultúrára utaló szövetekkel díszítve, fenségesen támaszkodik egy csodálatosan faragott padra. Öltözéke — élénk színek és textúrák keveréke — magára vonja a figyelmet, egy olyan narratívát sejtetve, amely tele van királyi és bonyolult elemekkel. A puha fehér és az unalmas szobai tónusok közötti éles kontraszt fokozza a vizuális hatást; ez a figura, laza testhelyzete és magabiztos fellépése által, egy ügyes fény-árnyék játék lényegévé válik.

A részleteket szemlélve a párnák bonyolult mintázatai, a finoman faragott faelemek és még a szép vízipipa is rétegeket adnak ehhez a műalkotáshoz, olyan tapintható érzést teremtve, amely vonz. Ebben a munkában nem csupán Gérôme technikai mestersége mutatkozik meg—aprólékos ecsetkezelése, a részletekhez fűzött figyelme és az anyagok és textúrák finomságainak megragadása—hanem beszél a mélyebb történeti kontextusról is. A Bashi-Bazouk ábrázolásában az egzotikus és a megszokott közötti kölcsönhatás egy ilyen korszak eltérő kulturális metszéspontjait jelzi. Ez a festmény a művész tehetségének tanúbizonyságává válik, s az élet gazdag szövetét is tanúsítja, amelyet ő oly élénken hoz a vászonra.