Ebben a lenyűgöző műalkotásban egy fiatal lány lágyan támaszkodik az erkélynek, arckifejezése játékos, ugyanakkor kontemplatív hangulatot teremt. A napfény átszűrődik laza haján, meleg fényben megvilágítva az arcát, miközben kiemeli azokat a lágy vonásokat, amelyek szinte éteri minőséget kölcsönöznek neki. Renoir ecsetvonása folyékony és vibráló, a fiatalok örömét és ártatlanságát felidéző lágy, ívelt ecsetvonásokat alkalmaz. A háttér—egy zöld, dombos táj—pitoreszk kontrasztot nyújt, zöld és arany árnyalatai összefonódnak egy álomszerű homályban, amely fokozza a jelenet általános nyugalmát.

A kompozíció a néző tekintetét a lány pillantására irányítja, intim kapcsolatot teremtve. Az ő blúza könnyű anyaga—különböző textúrákkal ábrázolva—könnyedén folyik, tükrözve ellazult viselkedését. Miközben élvezzük a jelenetet, szinte hallhatjuk a levelek lágy susogását; a légkör élőnek tűnik, tele van azzal az ígérettel, amelyet csak egy napfényes nap hozhat. Ez a darab nem csupán egy lány ábrázolása; egy pillanatnyi békét és örömöt foglal magában, ezzel időtlen ünneppé téve a fiatalságot és a szépséget.