Ez a csendélet a kontrasztok tanulmánya: egy aranyszínű kancsó sima, tükröződő felülete a mintás tányér és a drapériázott szövet durvább textúrájával szemben. A fény játéka mesteri, a fém kancsó megfogja és torzítja a visszaverődéseket, utalva a környezetre. Majdnem olyan, mintha a művész egy múló pillanatot ragadott volna meg; a hétköznapi szépség a művészetbe emelve.

A kompozíció gondosan elrendezett, de nem tűnik túlságosan beállítottnak. A virágmintás tányér egy kis finomságot és színt ad, lágyítva a kancsó és a valószínűleg fa doboz nehezebb formáit. A kék szövet, kontrasztos narancs és arany mintáival, lazán van drapériázva, vizuális ellentétet biztosítva a többi tárggyal. A művész ügyes ecsetvonásai megörökítik a kancsó csillogását, a tányér finom részleteit és a szövet finom redőit. Ez a képességének bizonyítéka, amely csendes harmóniát teremt a kompozícióban, egy elmélkedő pillanatot a vásznon.