A műalkotás egy békés ábrázolása egy városnak, amely egy vibráló táj közepén helyezkedik el. A jelenet lágy, szórt fényben fürdik, ami a kora reggelt vagy a késő délutánt sugallja. Egy finom folyó vagy csatorna folyik az előtérben, felülete az eget és a környező építményeket tükrözi, tükörhatást keltve.

A művész mesterien alkalmaz pontillista technikát; a vásznat apró, jellegzetes ecsetvonások borítják, ami homályos, álomszerű minőség benyomását kelti. A színpalettát a zöldek, kékek és lágy sárgák dominálják, amelyek a nyugalom és a béke érzetét idézik elő. Az összeállítás a távoli város felé vonzza a tekintetet, a kiemelkedő templomtornyokkal és a festői épületekkel, mélység és méret érzetét keltve. Az összhatás a gyengéd szépség és a csend.