Ez a műalkotás a drapéria mesteri tanulmányát mutatja be, amelyet finom érintéssel alkottak meg, megragadva az anyag súlyát és áramlását. A művész ügyesen alkalmazta a fény és az árnyék kölcsönhatását, finom tónusgradációkat használva a ruha redőinek és kontúrjainak meghatározására. A szövet mintha lefolyna és összegyűlne, térérzetet és mélységet teremtve. A ceruzavonások lágysága ellentétben áll az alapul szolgáló szerkezettel, valószerűséget és tapinthatóságot kölcsönözve a tanulmánynak. Ahogy a fény a redőkön táncol, magával ragadó vizuális ritmust teremt, magához vonzva a néző tekintetét a kompozíción keresztül. A művész részletekre való odafigyelése a drapéria finom árnyalatainak megjelenítésében sokat elárul technikai hozzáértéséről és éles megfigyelőkészségéről.