A jelenet egy drámai égbolt alatt bontakozik ki, ahol a nap utolsó sugarai átszűrődnek a nehéz felhőkön; egy holdfényes tengerparti tájkép. A művész mesterien ragadja meg a fény játékát a vízen, egy csillogó hatást keltve, ami magához vonzza a tekintetet. A vitorlások, a szélben lobogó vitorlákkal átszelik a tengert. A kompozíció kiegyensúlyozott, a hajók úgy vannak elhelyezve, hogy a néző tekintetét a vásznon végigvezessék.

A színpalettát a hideg kékek és szürkék dominálják, amelyek kontrasztban állnak a lenyugvó nap meleg ragyogásával. Az érzelmi hatás a nyugalom és a magány, amelyet a tenger hatalmassága és az éjszaka csendje fokoz. A festmény nosztalgiaérzést kelt, a nézőt egy elmúlt tengeri kalandok korába repítve. Ez a darab a romantikus szellemet testesíti meg, ünnepelve a természet szépségét és erejét.