Ebben a lenyűgöző darabban a virágok vibrálása egy sötét, mély textúrájú vázából tör elő, összeolvasztva a szín és forma világát egy pompás bemutatóban. A művész merész és kifejező ecsetvonásokat használ, rétegezi a festéket, hogy tapintható élményt hozzon létre — szinte úgy, mintha elérhetnénk és éreznénk a szirmok lágyaságát és a váza masszív eleganciáját. Minden virág, a lángoló vörösekből a napsütéses sárgákból, egy ünneplésben fonódik össze, amely az életet és szépséget ünnepli, ellentétben a gazdag, tompa háttérrel.

A kompozíció egy érzelmekkel teli pillanatot rögzít, felfedve a természet iránti intimitás érzését, amely a kontemplációt hívja fel. A szín és árnyék ritmikus kölcsönhatása melegséget kelt, emlékeztetve egy napfényes kertre, amely teljes virágzásában van. Történelmi kontextusok, mint a posztimpreszionizmus hatása, visszhangoznak, emlékeztetve a nézőket a művész keresésére a mélységért, túl azon, ami csupán reprezentáció. Ez a mű a szépség bizonyítéka mit található a egyszerűségben és a természet képességében az öröm felkeltésére a szívben.