Egy vibráló csendélet bontakozik ki, érett gyümölcsök bőségszaruja – lakoma a szemnek. A rubinvörös húsban gazdag görögdinnye szeleteket stratégiailag a banánfürtök, a tüskés ananász és az éber bagoly közé helyezték. A színek merészek, a görögdinnye szeletek szinte hívogatóak, míg a bagoly feltűnő kontrasztot ad kíváncsi pillantásával. Szinte érzem a gyümölcsök édes illatát, az ízek szimfóniáját, amelyek arra várnak, hogy megkóstolják őket. Egy kis baba, amely ingatagon ül az oldalon, a szürrealizmus egy cseppjét adja hozzá, további elmélkedésre hív. Az ecsetvonások precízek, de a széleken van bizonyos puhaság, ami álomszerű minőséget teremt. A művész képessége abban rejlik, hogy a hétköznapi tárgyakat mélyen szimbolikussá tudja átalakítani. Ez egy vizuális vers, elmélkedés az élet bőségéről, mulandó természetéről, és talán a vele járó szorongásokra is utal.