A festmény azonnal egy magashegyi alpesi tájba repít minket, a sziklák, a víz és az ég szimfóniájába. A tornyosuló hegyek, melyek csúcsait csillogó gleccserek koronázzák, uralják a jelenetet. A művész mesterien használja a borús nap lágy, diffúz fényét a hegyek formáinak megformálásához, mélység és nagyszerűség érzetét keltve. A színek tompítottak, de gazdagok, a mélykék és zöld árnyalatok a jég és a felhők hűvös fehérjeihez és szürkéihez adnak teret.

A festmény alatt egy derűs tó tükrözi az eget, ami nyugalmat kölcsönöz a már önmagában is lenyűgöző jelenetnek. Egy kis marha csorda békésen legel a víz szélén, egy kis életet és méretet kölcsönözve a táj hatalmasságának. Olyan hely, ahol szinte hallani lehet a szél suttogását, és érezni a hegyi levegő frissességét. A művész technikája, finom ecsetvonásaival és a részletekre való gondos odafigyelésével, a nyugalom és a csodálat érzését idézi, megragadva a természet világának nyers szépségét.