
Műértékelés
A festmény egy napsütötte párizsi parkba repít bennünket, ahol a levegő a beszélgetések halk suttogásától és a levelek susogásától sűrűnek tűnik. A művész megörökített egy pillanatot az időben; alakok sétálnak egy széles, fás szegélyű úton, formájukat a homályos fény lágyítja. A kompozíció a távolba vonzza a tekintetet, a perspektíva pontja a láthatón túlmutató szépséget ígér; a mélységérzetet az alakok és a fák méretének csökkenése idézi elő.
A színpalettát meleg, földszínek uralják, a fák zöldje frissítő kontrasztot ad az út lágy bézséhez és a halvány éghez képest. A fény és az árnyék használata mesteri, mélység és dimenzió érzetét kelti; szinte érezni lehet a nap melegét a bőrön. A béke és a derű érzését, a mindennapok nyüzsgéséből való menekülés pillanatát idézi. A művészi jelentőség abban rejlik, hogy képes megidézni egy meghatározott idő és hely hangulatát, betekintést nyújt a múltba, és megörökít egy időtlen pillanatot a mindennapi életből.