Ez a nyugodt jelenet egy sűrű erdőt ábrázol, ahol a napfény átszűrődik a lombos ágakon, pöttyös árnyékokat vetve nagy sziklákra. Egy finom patak lágyan csordogál mohával borított köveken, lágy, megnyugtató vízcsobogást keltve, amely mintha visszatükrözné a hely nyugalmát. A művész aprólékos részletgazdagsága megmutatkozik a fák kérgének textúrájában és a lomb különböző zöld árnyalataiban, életre keltve a jelenetet. A kompozíció kiegyensúlyozza a sziklák durvaságát az ágak kecses ívű formáival, természetesen vezeti a tekintetet a víz útján.

A színpaletta gazdag, de visszafogott, földes barna és gazdag zöld dominál, finom fénypontokkal, ahol a fény a vízen és a köveken megcsillan. A fény-árnyék játék csendes, majdnem meditatív hangulatot teremt, ami megállásra és a természet lágy hangjainak meghallgatására hív. A festmény a romantika korának lenyűgöző természetfelfogását tükrözi, ünnepelve a táj érintetlen nagyszerűségét, csodálatot és elmélkedést ébresztve.