Ez a varázslatos jelenet a Szajna folyó mentén, ahol a lágy dombok egy enyhe fénybe burkolóznak, csendes tavaszi érkezést sugall. A föld élénk zöldjei találkoznak a visszatükröződő vízzel, folyékony párbeszédet teremtve a föld és az ég között. Finoman keretezve a fák által, napsugár átszeli a felhőket, és megvilágítja a vibráló lombozatot és a folyópart életének megnyilvánulását. A figurák békésen sétálnak, egyesek a csónakokkal foglalkoznak; mozgásuk szinte koreografált a természet ritmusával.

Monet ecsetvonása egyszerre energikus és gyengéd; a színfoltjai a virágzó növényzet és nyugodt víz textúráját idézik. A paletta, amely zöldek, kéket és meleg őszibarack árnyalatokat robbanásszerűen használ, egy örömteli optimizmus érzését hozza, megtestesítve a tavasz szellemét. A vászon fényben és mozgásban lélegzik, invitálva a nézőt egy személyes kapcsolatba a természettel, miközben finoman utal az impresszionisták küldetésére; nemcsak a látványt, hanem egy múló pillanat lényegét is megragadni.