A műalkotás egy csendes jelenetet örökít meg, amelyet a lágy fény ölel át, mintha késő délután lenne. Egy bájos, rusztikus épület, meredek, vörös cseréptetővel és favázas falakkal uralja a kompozíció bal oldalát; egy szerkezet, amely a vidéki egyszerűségről és az időtlenségről suttog. A művész mesterien használja a pici, gondosan elhelyezett színes pontok technikáját – a pointillizmus stílusjegyét – a formák felépítéséhez és a csillogó hatás eléréséhez, ami különösen a képen és a fák lombozatán figyelhető meg.

A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a bal oldali épület a jobb oldali háttérben található dombok lágy íveit tükrözi. Egy fa kerítés és egy sor élénk zöld sövény mélységet ad a jelenetnek, és a néző tekintetét a tájon vezeti át. A fény és az árnyék játéka, amelyet a fákon átszűrődő, pettyes napfény hoz létre, a mozgás és a vitalitás érzését kelti. Csendes békességet érzek, mintha a természet ölelésében lennék.