Képzeljen el egy napsütötte strandot, a levegő sós illattal és valami ismeretlennel telve. Több alak lovagol, formáik a vásznon kontúrozódnak. A művész merész színkezelése azonnal feltűnő – a finom rózsaszín és krém színekben megfestett homok élénk kontrasztot alkot a tenger mély kékjével és zöldjével. Mintha maga a világ meleg, szinte álomszerű fényben fürödne. A kompozíció az előtérből, a lovasoktól különböző szögekben, a horizontig vezeti a szemet, ahol az óceán találkozik a ködös, halvány éggel.

A figurák maguk is egyszerűsített, szinte szimbolikus minőséggel bírnak; nem portrék, hanem archetípusok, talán – testük erőteljesen felépített. A részletes vonások hiánya lehetővé teszi a néző számára, hogy saját történeteit vetítse rájuk. Az összhatás a derű, a szabadság érzése, és talán a egzotikum sugallata. Egy időn túli helyre szállít, ahol az óceán ritmusa diktálja az élet ütemét.