Ez a kifinomult rézkarc megörökíti egy gondolatokba merült nő finom profilját, akinek a keze finoman támasztja az állát. A művész éles kontrasztot használ a finom, lágy vonalak és a sűrű, keresztben satírozott háttér között, amely úgy keretezi a fejét, akár egy árnyékos glória. A kompozíció kiegyensúlyozza az arc precíz realizmusát a kar és a haj lazább, áramló vonalaival, intim és nyugodt elmélkedést idézve elő. A monokróm fekete tintás paletta fokozza az érzelmi hatást, a néző figyelmét a nő nyugodt, befelé forduló arckifejezésére irányítva. A mű a 19. század végének és a 20. század elejének múló, bensőséges pillanatok megragadás iránti érdeklődését tükrözi, és a művész mesteri rézkarctechnikáját, valamint a finom tónusátmenetek kezelését bizonyítja.