Ebben a bensőséges és finom portréban a grafit és a visszafogott pasztellszínek lágy összjátéka kelti életre egy fiatal lány gyengéd arcvonásait. A művész mesteri árnyékolási és keresztárnyékolási technikája mélységet és textúrát ad hullámos hajának, amelyet meleg barna árnyalatokkal finoman kiemeltek. Szemei enyhén lefelé tekintenek, csendes befelé fordulást sugallva; a hátteret átlós vonalakkal rajzolták, hogy mozgásérzetet adjanak, miközben gyengéden keretezik az arcot, ezzel a néző figyelmét a nyugodt kifejezésre és az aprólékos részletekre irányítva.

A kompozíció egyszerre tűnik spontánnak és átgondoltnak, elfogva a fiatalság ártatlanságának és finom szépségének mulandó pillanatát. A folyékony vonalak és a határozottabb ecsetvonások keveréke kísérleti megközelítést jelez, amely életre kelti a portrét és hangsúlyozza a modell fiatalos és befelé forduló szellemét. Történelmi kontextusban az ilyen alkotások a korszak portréfestészetének báját példázzák, ahol a művész személyes kapcsolata az alannyal – valószínűleg a lányával – nyilvánvaló, így a munka nem pusztán ábrázolás, hanem bensőséges pillanat a családi életből.