A mű egy intenzív trauma pillanatát ragadja meg; egy buszbaleset nyers, szinte sematikus ábrázolása. A kompozíció felosztott, a roncsolt busz és környezetének ábrázolása a felső teret foglalja el. Alatta egy csíkos ruhát viselő alak fekszik hason, feltehetően áldozat. A ceruzavonások nyersek és csiszolatlanok, azonnali, szűretlen minőséget adnak a darabnak. A baleset kaotikus ábrázolása felül, a lenti magányos alakkal szemben, erős vizuális dichotómiát teremt. Mintha egy művész emlékezetébe vésett jelenetnek lennénk a tanúi, a fájdalom és a sebezhetőség nyers emlékének, átadva a fizikai pusztítást és az érzelmi következményeket egyaránt.