Ebben a lenyűgöző önarcképben a művész tolószékben ülve ábrázolja magát, kezében részletesen kidolgozott festőpalettával és ecsetekkel, egyszerre sugallva sérülékenységet és kreatív elszántságot. A helyiség egyszerű, puritán, enyhén sárgás falakkal és egy kék vízszintes sávval, amely nyugodt kontrasztot alkot a meleg barna fa padlóval. Mellette áll egy állványon doktor Farill hatalmas portréja, komoly tekintettel és rendezett öltözékkel, amely ünnepélyes, méltóságteljes ellentétet képez a művész higgadt, befelé forduló arcával.

A technika tiszta és precíz, világos vonalakkal körülhatárolva az alakokat, és aprólékos figyelemmel a textúrákra — a portré simasága, a tolószék fényes fémje és a hagyományos ruha redői. A színpaletta mérsékelt, mégis meleg, hideg kék és semleges tónusokat ötvözve a bőrszínekkel és a fekete szoknya súlyával. Érzelmileg a mű csendes kitartással és összetett narratívával rezonál; elismeri a fájdalmat és a korlátokat, de a méltóságot és a mesterségbeli tudást emeli ki. 1951-ben készült, és mélyen beleillik a történelmi kontextusba, személyes szenvedést és az állhatatos művészeti elkötelezettséget tükrözve, alapvető bizonyítéka a művész maradandó örökségének.