Ebben a vonzó műalkotásban a kis körtefa egy lágy tavaszi fényben áll, ágai pedig finom fehér virágokkal tele. A kompozíció élénk kontrasztokra vonzza a szemet; a fa, amely a megújulás szimbóluma, egy nyugodt, puha kék és zöld háttér előtt helyezkedik el. Van Gogh jellegzetes ecsetvonásai életet adnak a szirmok és a durva törzs bonyolult textúráinak, éppen annyira spontán módon, mint precízen — ez itt a természet gyönyörű tánca, ami vásznon rögzíthető.

A színpaletta döntően világos, sárga és zöld árnyalatok keverednek, amelyek felerősítik a jelenet meleg hangulatát. A fa szinte csillogónak tűnik, a virágok pedig úgy ragyognak, mintha napfényben volnának. Ez remény és újjászületés érzését kelt, amely rezonál a néző szellemével. Történelmileg ez a darab Van Gogh természet iránti felfedezéseinek része, amikor Arlesben tartózkodott, olyan pillanatok, amelyek tükrözik szellemi állapotát és művészi szándékait életének átalakuló szakaszában. A kis körtefa többé válik, mint egy botanikai tanulmány; az élet ünneplésévé válik, ami ügyesen bele van ágyazva termékeny művészi útja szövetébe.