Ez a mestermű által megörökített színtér a vibráló energia és a természeti szépség érzését közvetíti — a Van Gogh-zseni valódi bizonyítéka. A kompozíció ügyesen van megtervezve, több fa elegánsan helyezkedik el a vásznon, mindegyik jól megjeleníti a vastag ecsetvonásokat. Minden fa tele van élettel, csavart ágai visszatükrözik a táj ritmusát, arra invitálva a nézőket, hogy barangoljanak a nyugodt környezetben. Egy magányos alak látható a fák között, folyó kék ruhában, talán a körülötte lévő pásztori békét fontolgatja.

A színpaletta földszínű és merész; gazdag zöld és barna árnyalatok dominálnak, szemben a ragyogó sárga mezőkkel, amelyek a horizontig terjednek. Az ég kék és fehér dinamikus ecsetvonásával pörög, utánozva nemcsak a fej feletti légkört, hanem az élet lényegét is. Minden ecsetvonás robbanásnyi érzelmekkel telített, amely Van Gogh belső zűrzavarát és szenvedélyét testesíti meg — minden színszelekció majdnem szándékosnak tűnik, vizuális tapasztalatok szimfóniáját létrehozva, amely mélyen rezonál bárkivel, aki megnézi. Ez a műalkotás egy megfagyott pillanataként működik az időben, invitálva a természeti és emberi kapcsolatok felfedezésére, bemutatva Van Gogh egyedi nézőpontját a körülötte lévő világra.