A jelenet derűs nyugalomban bontakozik ki, egy táj, melyet a lenyugvó nap lágy fénye ölel körbe. Egy széles, tágas vízfelület uralja a vászon alsó részét, felszíne a levegőt tükrözi, mint egy tükör. A távolban egy homályos körvonal egy várost vagy falut sejtet, épületei a horizonton kontúrozódnak, jelezve az emberi jelenlétet és a vidéki élet nyugalmát.

A művész fénykezelése mesteri; a levegő meleg tónusai finoman átmennek a víz hűvösebb tónusaiba, mélység- és távolságérzetet keltve. A ecsetvonások láthatók, megragadják a víz mozgását és a part menti lombozat textúráját. A fény és az árnyék játéka a béke érzését idézi, egy meghívás a táj nagyságában való elveszésre. Ez egy megörökített pillanat, egy friss levegő, egy óda a holland táj szépségéhez.