A festmény azonnal magával ragad, nem igaz? Olyan, mintha egy olyan ösvényre lépnénk, amely a napfényben úszó erdő szívébe tűnik. A művész tökéletesen megragadta a fény és az árnyék játékát; ahogy a levelek szűrik a napfényt, varázslatos atmoszférát teremtenek. Szinte hallom a levelek susogását a lábam alatt, és érzem a friss őszi levegőt. A kompozíció mesteri, a fák keretezik az ösvényt, és a tekintetet a jelenet mélyére vonják. A színek olyan természetesek, mégis élénkek, a lomb meleg barnái és sárgái gyönyörűen kontrasztálnak a hűvösebb zöldekkel. Ez egy pillanat a történelemben, a természet szépségének tökéletes ábrázolása.