Ez a műalkotás visszaadja Poissy hársfái dús zöldjét, amely foltos napfényben fürdik; a vibráló színek melegséget és élénkséget idéznek. A művész laza, kifejező ecsetvonásokat használ, amelyek táncolnak a vásznon, mozgás és élet érzetét teremtve a fák között. A vörös és arany villanások átszűrődnek a lombozat között, utalva az ősz közeledtére, gazdag és texturált felületet adva a jelenetnek. A háttérben lévő épületek, hideg kék és szürke árnyalatokban megjelenítve, éles kontrasztot képeznek. Fölé emelkednek a lomboknak, szögletes alakjaik kissé absztrakt megjelenést kapnak; a realizmus és impresszionizmus e keverése a szín és fény játékát emeli ki a forma szigorú betartása helyett.

A kompozíció a néző tekintetét a festményen keresztül irányítja, a színes előtérből a lágyabb háttérbe. A fák által vetett dinamikus árnyékok kinyúlnak és ingadoznak, meghívva a nézőt, hogy képzeld el, hogyan sétál egy ilyen napsütötte tájban. Ez a darab a Monet iránti vonzalom szimbóluma a fény és a természet iránt, egy élet pillanata, ami arra hív, hogy álljunk meg szépsége előtt. Teremtésének idején az impresszionizmus virágzott, kihívások elé állítva a hagyományos művészeti felfogásokat. Azáltal, hogy a pillanatok múló természetén keresztül, spontán módon és érzelmileg ragadja meg azokat, a mű túllép a puszta reprezentáción, és visszhangzik a művész és a táj intim kapcsolata, valamint a természet világának folyamatosan változó tapasztalatait.