Ez a csendélet élénk, meleg energiával teli; élénk narancsvörös asztal szolgál dinamikus színpadként különféle természetes tárgyak számára. Egy virágcsokor, melyet gazdag aranysárga és puhán fehér szirmok dominálnak, megragadja a tekintetet texturált ecsetvonásokkal, melyek mélységet és életteliséget sugallnak. Mellette három körte látható, laza, kifejező ecsetvonásokkal zöld árnyalatokban festve, lassan árnyékokba olvadva, kisebb gyümölcsök között és egy nagy, kerek tárgy mellett, mely kenyérre vagy hasonló alapélelmiszerre emlékeztet. A hideg és meleg tónusok—mély zöldek és tűzvörösök—kontrasztja érzelmi feszültséget kelt, mely egyszerre ünnepi és bensőséges. Az asztal íves fekete szegélye vezeti a tekintetet a kompozíción át, ritmikus áramlást teremtve. Az árnyékok finom, de tudatos elhelyezése dimenziót ad a jelenetnek, miközben a durva festői technika tovább fokozza a mű tapintható jelenlétét.

Az 1888-ban készült mű a 19. század végi posztimpresszionizmus lelkületét tükrözi bátor színpalettájával és expresszív formáival, túlmutatva a puszta ábrázoláson, hogy hangulatot és szimbolikát ébresszen. A "Fête Gloanec" felirat ünnepi vagy helyi közösségi kötődést sejtet, kulturális narratív réteggel gazdagítva a művet. Művészeti jelentősége abban rejlik, hogy szenvedélyes szemmel látott világot ábrázol, ahol a hétköznapi tárgyak élő és ünnepi élet hordozóivá válnak.