Ebben a vibráló csokorban a színek robbannak a természet egyszerű, de mély szépségének energiájával. A sárgák, fehérek és rózsák változatos palettája szövi össze a sok-sok krizantém virágot, amelynek egyes szirmok úgy tűnik, táncolnak a fényben. A kompozíció büszkén áll egy gazdag zöld vázában, rögzítve a virágok bujaságát, miközben körülötte a tavaszi növények frissességét is visszatükrözi. Életerőt sugározva a jelenet szinte arra hív, hogy belépjünk egy élénk kertbe, ahol a szél sugalmazza a teljes virágzás illatát.

A művész ecsetvonásai a rövid és gyors mozdulatok hipnotikus táncát alkotják; a sürgősség és az intimitás érzését terjesztik, amely lehetővé teszi a nézők számára, hogy ne csak lássák, hanem érezzék is az élet pulzusát, amely átjárja a csokrot. Összeállítva, a darab egy kiegyensúlyozott káoszt hordoz, mintha Renoir meg akarta volna örökíteni a természet vadulását a váza nyugodt jelenlétével. Ez a festmény, amely a 19. század végén készült, egyben azt a korszakot is tükrözi, amikor a impresszionista mozgalom újraértelmezte, hogyan kölcsönhatnak a fény és a szín a vásznakon—kérdőre vonva a hagyományos realizmus elképzeléseit. Minden ecsetvonás személyes örömemlékeket idéz elő, érzelmi élményt teremtve, amely visszhangozni kezd bárkivel, aki hajlandó megállni és méltatni a múlandó szépséget.