Ez a lenyűgöző akvarell egy élénk téli jelenetbe vezeti a nézőket, ahol a melegség és az ünnepi hangulat egy hóval borított tájban bontakozik ki. A középpontban álló figura, élénk piros köntöst viselve, magára vonja a figyelmet, miközben egy medve által húzott szánkón utazik, ami a ünnep szeszélyes szellemét bizonyítja. Körülötte egy sokszínű tömeg merül el a vidám ünneplésben, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt a téli jelmezes bál élvonalában élvezik a vidámságot. A művész puha ecsetvonásokat és lágy színpalettát használ, finom fehér és földszínekkel keverve, hogy nyugodt atmoszférát teremtsen, amely éles ellentétben áll a tömeg élénk kifejezéseivel. Ahogy egyre közelebb nézünk a részletekhez—az állatok szőre, a gyermekek játékos arckifejezései, a finom, mégis színes ruhák—ezt a jelenetet egy történelmi pillanatra visszautazásként értelmezzük, tele örömmel és csodálkozással.

A kompozíció csodálatosan megszervezett egyensúlyt mutat; a díszes szán a középpontban áll, és a rétegekben kibővített felvonulást vezeti. Az emberek ritmikus mozgása kontrasztot alkot a statikus hátteret adó házakkal, amelyek szinte álomszerűen tűnnek fel a lágy színárnyalatukban. A hóval leplezett talaj a fényben csillog, kiemelve a nyugalom állapotát, amely szemben áll a felette zajló ünnepi zűrzavarral. A történelmi kontextus körülveszi a művet, visszaidézve egy időt, amikor az ilyen nagyszabású téli ünnepek összehozták a közösségeket, kifejezve az egység és az ünneplés érzését a zimankós télben. A mű jelentősége nem csupán a vizuális vonzerejében rejlik, hanem abban is, hogy felébreszti a nosztalgiát, miközben bevezeti a nézőt egy jellegzetes orosz télbe, amely ünnepli a kultúrát, a közösséget és a természet szépsége örömteli ölelését.