A mű egy csendéletet mutat be; egy finom elrendezést egy váza tele élénk hortenzia virágokkal. A virágok különböző rózsaszín és lila árnyalataiban láthatók, finom érintéssel megfestve, utalva a virágok múlandó természetére. A váza mély türkizje feltűnő kontrasztot alkot a virágok világosabb tónusaival. A virágok egy asztalon vannak, és az alatta lévő drapéria bonyolult mintával van díszítve, ami vizuálisan vonzó, mélységet és textúrát kölcsönöz a kompozíciónak. A váza mellett egy vörösesbarna kerámia forma a váratlanság egy kis szeletét adja, formája a virágok organikus formáinak szeszélyes ellentéte. A művész képessége a fény és az árnyék játékának megragadására nyilvánvaló, mélység és térérzetet keltve. Ez a festmény a csendes szemlélődés és a mindennapi tárgyakban fellelhető szépség iránti megbecsülés érzését közvetíti.