A jelenet lágy kecsességgel bontakozik ki, egy fehér ruhába öltözött nő, egyenes és töprengő tekintettel. Ül, pózban, kezei finoman összefonódva, egy nagy agyagedény közelében pihenve. Mögötte egy kerub alak lebeg, szárnyai kitárva, játékos arckifejezéssel – talán titkokat suttogva, vagy maga a szerelem suttogását. A háttér finoman egy tájra utal; a zöld és a lágy fény világa.

A művész technikája a szigorú akadémiai stílus mesterkurzusa, a sima textúrákra és az idealizált formákra összpontosítva. A fény átjárja a jelenetet, a derű érzetét keltve, a paletta pedig a lágy fehéret, a meleg barnát és a természet zöldjét részesíti előnyben. A kompozíció kiegyensúlyozott, az alakok elhelyezkedése vizuális harmóniát teremt. Az érzelmi hatás a csendes szemlélődés, a szerelem kezdetének édes ártatlanságának egy kis csipetével.