Ez a kifejező tengerparti tájkép egy kis hajót ábrázol, amely küzd a tenger viharos ölelésével. Az erőteljes, textúrált ecsetvonásokkal festett hullámok borostyán és mélybarna árnyalatokban zúgnak, tükrözve a viharos légkört felettük. A sötét, fenyegető égbolt nehéz, sűrű felhőkkel terhelve lebeg, amelyek közelgő vagy éppen elmúlt viharra utalnak. A hajóban lévő alakok, bár kicsik a méretükben, élénken ábrázolják kétségbeesett küzdelmüket a természet erejével szemben, testtartásuk a szél és a permet ellen hajlik.

A művész mesteri chiaroscuro használata kiemeli a sötét, fenyegető tenger és a felhők között átszűrődő gyenge fény kontrasztját, drámai feszültséget teremtve. A kompozíció a tekintetet a kis hajóra irányítja, így az az emberi kitartás és sérülékenység szimbólumává válik. A kép érzelmileg rezonál, csodálatot és aggodalmat ébreszt, a természet nyers erejét és az emberi lélek törékenységét közvetíti. A 19. századi romantika gyökereiben állva a mű az adott kor lenyűgöző természete és az ember-környezet harc iránti vonzódását példázza.