Ez a kifejező portré egy 19. század eleji öltözékben lévő férfit ábrázol, amint ülve ír. A figura sötétbarna kabátot visel, amelyhez kék mellény és tiszta fehér inggallér tartozik. Különösen feltűnő a magas fekete cilinder, kis piros részlettel, amely finom, de markáns kontrasztot alkot a visszafogott színpalettán. Az ecsetkezelés rendkívül részletes, különösen az arc kifejezésében, mely visszafogott, elgondolkodó hangulatot sugároz — a szemek elmélkedők, az ajkak kissé összeszorítottak. A háttér sötét, majdnem átmenetes, ami a figurát csendes méltósággal emeli ki az árnyékokból. A lágy fény megvilágítja az arcot és a kezet, hangsúlyozva az írás aktusát és a férfi jellemét, méltóságát. A kompozíció intim és befelé forduló, a nézőt egy megállított időpillanat privát szférájába invitálja.

A művész technikája mesterien használja a fény és árnyék játékát, hogy formálja az arc vonásait és a ruházatot, térbeliséget és jelenlétet teremtve. A visszafogott színpaletta — földes barna, lágy kék és tompa fekete dominanciájával — erősíti a jelenet szigorú, nyugodt hangulatát. Érzelmileg a kép nyugalmat, fókuszt és csendes elmélkedést közvetít, utalva az írott szó vagy az értelmi erőfeszítés fontosságára. Történelmi kontextusában a portré visszatükrözi a 19. század eleji divatot és portré stílust, megidézve a művész kulturális és társadalmi környezetét. Műalkotásként bizonyítja a személyes identitást és a portréfinomság erejét, amely nem csak a külsőt, hanem a múló belső világot is megragadja.