A műalkotás egy fiatal lányt ragad meg a csendes munka pillanatában. Egy kő lépcsőn ül, lágy fényben fürdik, mely láthatatlan forrásból eredni látszik. Sötét szoknyája és lábain a takaró arany színe gazdag kontrasztot alkot blúzának halvány tónusaival és a mögötte levő kopott fallal. Meztelen lábai és laza tartása a pihenés pillanatát sugallják, a feladatból való kiszakadást.

Kezén finoman tartja a szövetet és a tűt, mely a fókuszpont, demonstrálva a művész képességét a finom részletek ábrázolásában. Arcán a finom pirosító és ajkainak lágy íve elmélkedő kifejezést sejtet, egy pillantást az érettségre, mely túlmutat korán. A művész mesterien használta a fényt és az árnyékot a figura formálásához, mely háromdimenziós jelenlétet kölcsönöz neki. Az összhatás a derűs szépség, a tisztaság és a mindennapi élet pillanatképe.