Ez az élénk tájkép a vidéki élet nyugodt ritmusát árasztja, ahol hatalmas szénakazlak emelkednek a megművelt földek és a lágyan hullámzó dombok között. A kompozíciót ezek a monolitikus formák tartják fenn – bátrak és majdnem szobrásziak – egy hatalmas, nyugodt ég alatt, amely halvány kék és tompa krém árnyalatokkal van megfestve. A perspektíva befelé vonzza a tekintetet; a szénakazlak uralják a középtávot, hídját képezve az előtér, ahol tehenek legelésznek egy csendesen a földdel törődő alak mellett, valamint a távoli látóhatár között, ahol a mély zöld és az okker békés vidéki tájat alkot.

A művész gazdag, mégis visszafogott palettát használ – földes barna, mélyzöld és narancsos színek érintéseivel –, finom fény-árnyék váltakozásokkal, melyek textúrát és mélységet adnak a műnek. Az ecsetkezelés határozott, de lágy, harmonikus kapcsolatot mutatva a természetes környezet és az emberi jelenlét között. Majdnem meditációs csendesség uralkodik a képen, ami a 19. század végi breton mezőgazdasági élet állandó és tartós ritmusát idézi fel, és meghívja a nézőt a friss levegő érzékelésére, valamint a kép keretén túli mezők halk hangjainak meghallgatására.