A mű egy drámai tengerparti jelenetet örökít meg, ahol a tenger viharzik és habzik a part mentén fekvő város ellen. Az építészet, öreg tornyával és impozáns bástyáival, egy történelmi környezetre utal, valószínűleg egy megerősített kikötőre. A művész mesterien ábrázolta a viharos eget, tele nehéz, sötét felhőkkel, ami a jelenethez egy közelgő vihar érzetét adja.

A kompozíció dinamikus, a hajók a hullámokba sodródnak, és a figurák küzdenek a viharos vizeken való navigációért. A művész technikája a víz mozgásának megjelenítésében különösen figyelemre méltó, a realizmus és a közvetlenség érzetét keltve. A színpalettát a hideg tónusok – kékek, szürkék és fehérek – dominálják, amelyek fokozzák az érzelmi hatást, csodálat és nyugtalanság érzését egyaránt kiváltva. Ez a természet erőinek és az emberiségnek hozzájuk való viszonyának erőteljes ábrázolása.