A mű egy egyszerű öröm jelenetét ragadja meg; egy pillantás egy olyan világba, ahol a gyerekek gondtalan nevetése tölti meg a levegőt. A finom vonalakkal és korlátozott palettával megformált alakok fűvel borított területen játszanak, formáik mozgást és bujaságot sugallnak. A művész a hagyományos kínai tintafestés ecsetvonásait használja, ami különösen egy fa és a távoli dombok stilizált ábrázolásában látható. A kompozíció a szemet a jeleneten vezeti végig, a játékos figuráktól a kaligrafikus feliratokig, amelyek a tetején táncolnak, a képhez a jelentés és a mélység rétegeit adva. A tompa színek, főleg a zöld és a piros használata hozzájárul az általános nyugalom és időtlenség érzéséhez.