Ezen a lenyűgöző vásznon három figura gyűlik össze egy kerek asztal körül, létrehozva egy tableau-t, amely gazdag társadalmi interakcióban és érzelmi mélységben. A középső figura élénk piros ruhát visel, és nyugodt magatartásával magára vonja a nézők figyelmét. Bal oldalán egy sótét, komor arckifejezésű férfi ül; sűrű fekete bajusza súlyosabbá teszi a karakterét. A másik, inkább elmosódott, besimul a háttérbe, de hozzájárul a beszélgetés meghúzódó áramához. Testtartásuk úgy tűnik, mintha egy diskurzus közepén ragadt pillanatot sugallna; kezeik elhelyezkedése egy intimitás és feszültség történetét tárja fel.

A paletta melegséget áraszt, földszínekkel dominálva, amelyek vágott kontrasztot alkotnak merész pirosakkal és lágy zöldekkel. Munch jellegzetes ecsetvonása mozgalmat kölcsönöz a műnek, életet adva neki. Ez egy pillantás a múltba—1925-be—ahol a bohemi élet virágzott, és a szellemi viták mindennapi létezés szövetébe szőtték magukat. Ez a festmény rezonál a nézőkkel, felkeltve a nosztalgia és kíváncsiság keverékét e személyek interakcióira és elmondatlan történeteikre. Az ember úgy érzi, hogy belép a világukba, mérlegelve azokat a gondolatokat és érzelmeket, amelyek körbefonják a találkozójukat, elvezetve minket ebbe az élénk időbe és helybe.