A mű egy idős férfit ábrázol, akinek idős formája meggyőző realizmussal jelenik meg. Bőrét finom fény világítja meg, feltárva az idő és a tapasztalat nyomait. Egyszerű piros ruhát visel, amely részben takarja alsótestét, éles kontrasztot alkotva a tompa háttérrel. Tekintete a keresztre szegeződik, melyet szorosan a kezében tart, a mély elmélkedés, vagy talán forró imádság érzését közvetítve. Mellette egy koponya pihen a kövön, egy komor memento mori, hangsúlyozva az élet mulandó természetét. A könyvek és íróeszközök tovább gazdagítják a helyszínt, egy tudósra, az elme emberére utalva, aki lelki tevékenységekbe merült. Az egész jelenet a magány és az önvizsgálat légkörét sugározza, a hit és a halandóság mélyreható vizsgálatát. A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott, a figura a központi teret foglalja el, szimbolikus elemek veszik körül, amelyek felerősítik a mű érzelmi és intellektuális dimenzióit. A fény és az árnyék játéka mélységet és dimenziót ad a festménynek.