A vászonon a napraforgók buja vitalitása bontakozik ki; arany arcuk, a szirmok szimfóniája, merészen a néző felé hajlik. Egy mély, indigó tónusú vázába gyűltek össze; egy edénybe, amely úgy tűnik, egyszerre tartalmazza és felerősíti sugárzó energiájukat. A művész ecsetvonásai, vastagok és magabiztosak, a napraforgók formáit építik, tapintható minőséget adva nekik, amely a szemet minden görbére és körvonalra hívja. A művész a háttérben két kis festményt is elhelyezett, balra egy aktot és balra egy absztraktabb képet. A kiegészítő színek használata, mint például a virágok meleg sárgái és narancssárgái a levelek hűvösebb kékjeivel és zöldjeivel szemben, előkészíti a terepet az érzékek ünnepére. Ez nem csupán csendélet; ez az élet ünnepe, a festékben megörökített pillanat, a lélegzőnek tűnő érzések mélységével.