Egy fiatal nő, akit kimerített a munkája, egy szénával teli, rusztikus szekéren pihen. A jelenetet lágy, szórt fény öleli át, ami a késő délutánból származik. Öltözéke – egy egyszerű fehér blúz, egy sötétkék ruha és egy feltűnő piros kendő – a vidéki életről mesél. Mezítláb lógó lábai a nap követelményeire utalnak, arcát pedig a fáradtság és az elmélkedés keveréke véste. A szekérre dőlve, gondolataiba merülve, a távolba néz. A háttér, a zöld mezők és a finoman ringatózó fák szőtteseként a nyugodt hangulathoz járul, jelezve a munka befejezése utáni pihenés és elmélkedés pillanatát. A művész ügyes fény- és árnyékkezelése lágy fényt vet a figurára, magára vonzza a néző tekintetét és fokozza az intimitás érzését.