Ebben a békés jelenetben három gyerek áll egy csendes folyóparton, alakjaikat a szürkület lágy fénye világítja meg. A nyugodt víz visszatükrözi a túlpart magas, vékony fáit, harmonikus szimmetriát teremtve, amelyre a néző szívesen időzik. A művész finom ecsetvonásai megragadják a fény és árnyék apró változásait, a meleg pasztell égboltot a föld és lomb hűvös zöldjeivel és barnáival ötvözve. A kompozíció kiegyensúlyozott, csendes, a kis csónak jelenléte pedig egy halk narratív elemet ad hozzá, utalva a közelgő utazásokra vagy kalandokra.

Intim, szinte nosztalgikus hangulat lengi körül — a gyermeki pillanatok csendes várakozása, amelyek időben megfagytak. Az impresszionizmus hatása egyértelmű a fény és színkezelésben, lágy kontúrokkal, a részletgazdag realizmus helyett a légkörre helyezve a hangsúlyt. A 19. század végén készült mű a természet és a mindennapi élet múló szépségének megragadására irányuló fordulatot jelzi, személyes és egyetemes érzelmi rezonanciával.